Egyre rosszabbak a reggelek, rövidebbek az esték és egyre jobban fájnak azok a sebek amiket az emlékezés tép fel újra és újra. Néha kedvem lenni megállni, abbahagyni mindent és kicsit kiszállni az egészből elfelejteni h élek és hogy éltem valaha is.Csak ülni a tengerparton bámulni a lemenő napot, a felkelő teliholdat és lógatni a lábamat.Hozzá bújni vkihez akit nagyon szeretek és eggyé válni a nyugalommal.Ehelyett itt ragadtam ebben a szörnyű világban ezekkel a szörnyű érzésekkel és (némelyik) emberekkel.Hamarosan karácsony, hamarosan félév és hamarosan ideg összeroppanást kapok. Egyre többet fogyok, egyre többet betegeskedem...Remélem lesz egy kis időm megálni és magam mögött hagyni mindent és mindenkit akit akarok...